2016. szeptember 20., kedd

Magyarország, szerettelek

Főleg az elmúlt húsz évben, minden vihar és zavar ellenére sokat jelentett nekem ez...



Persze tudom, hogy nem mindig lehetett ilyen, mert nehéz hely jutott nekünk...



De legalább egy időre volt rá válasz 1956-ban...

Erre viszont, 2016-ban nincs mentség!


Okos megoldás, jó védelem mindazok ellen, akiknek nem tetszik az üzenet, hiszen:

Btk. 269/A. § Aki nagy nyilvánosság előtt a Magyar Köztársaság himnuszát, zászlaját vagy címerét sértő vagy lealacsonyító kifejezést használ, vagy más ilyen cselekményt követ el, ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő.

Véleményem szerint annál, amit a kampányguruk és nyomdászok műveltek vele, úgysem lehet aljasabb módon elbánni a magyar zászlóval. Tudom, elmúlik október 2-a, végre ezt a plakátot is  lekaparják, vagy letakarják a kormánymédia (van még más?) következő szappanoperájával.

De sajnos, nekem már soha nem lesz olyan, mint előtte.

A szeretet pedig furcsa dolog. Sok "lehetőség" mellett elmegy az ember, sok kérdést fel sem tesz, mert a szeretet meghatározó, megtartó erő, egyéni célokon túli értékeket emel fel, hűségre nevel, múlthoz és jövőhöz köt. Ha igaz volt, elmúlása után sem sajnáljuk az időt, erőfeszítést, kihagyott esélyeket, mert ezeknél sokkal, sokkal többet adott, és az emléke is ugyanakkora érték.

Éppen ezért kell elengedni, ha egyszer eltört. Hogy ne kelljen azon rágódni, vajon mennyire volt igaz, és mennyire csak önbecsapás; hogy csak féltem az ismeretlentől, és csak kényelmesebb volt "maradni"?

Most fáj. Holnap már jobb lesz. Holnap már kevesebb lesz bennem az elvárás, az oktalan remény, holnap már más szemmel nézem majd a vezetőket és vezetetteket, megmentőket és lázadókat. Holnap már kevesebb fog azokhoz kötni, akik ezt az írást velem együtt anyanyelvükként olvassák. Holnap már nem fogok dühöngeni azon, hogy valaki más akarja megmondani a véleményemet arra hivatkozva, hogy a "honfitársa" vagyok. Holnap már nem kell eldugni előlem a nevemre érkező felsőbb utasításokat. Holnaptól egyszerűbb lesz. Mindenkinek.

2016. augusztus 4., csütörtök

"Életem főműve"

Ábel
Loránd, ha szeretném megérteni életed főművét, mit kellene ahhoz elolvasnom?

Ez fogós kérdés... mi "életem főműve"?
Ha valóban van ilyen, akkor nem nevezed így, mert feloldódsz benne, túlmutat rajtad. Ha a kérdés az: mi alapján értékelem a létezésemet, ami minden elemzésem és munkám eredményeként megjelenik, a válasz két szó: Respektu tempon. Ez eszperantó, (amely nyelven nem beszélek egyébként), jelentése: Tiszteld az időt.
Mit kell ahhoz elolvasni, hogy ezt megértsd? Nem tudom, az elmúlt harminc évem melyik olvasmánya és tevékenysége milyen mértékben számított - azt tudom, hogy tizenkét éves koromban kezdtem Tőkei Ferenc kínai filozófia szöveggyűjteményében Lao-ce, Csuang-ce, Mo-ti olvasásával... ("kocka", csak máshogy). Talán a Mátrix első része, Douglas Adams Galaxis útikalauza, Karinthy Skarlát, Címszavak a nagy enciklopédiához, Randy Pausch Utolsó tanítás. Csan buddhista szövegek, Anthony de Mello. Gandhi önéletrajza. Asimov, Lem, Hoyle, Konrad Lorenz, Zimbardo, ... hmm... ez így elég reménytelen :-)
Saját publikus írásaimból (sajnos az is több ezer oldal) mondjuk a Taste of Luck-ot javasolnám beugróként. Aztán google...

Másként nézve: életem főműve én vagyok ;-)
Gyerekként elhatároztam, hogy ha nagy leszek, felnőtt szeretnék lenni. Ez nyilván elárulja, hogy mást értek felnőtt emberen, mint az évek számát. Találtam is rá módszert, informatikus lettem egy szeptemberi délutánon. A történet: a nyári szünet két hónapját lényegében azzal töltöttem, hogy édesapám munkahelyén levő számítógépen (IBM XT, az akkori technika csúcsa) egy 3D kockaforgató programot írtam. A gimnázium géptermében az első mozdulattal helyrehozhatatlanul letöröltem az egészet. Egy percig sem dühöngtem, mert akkor és ott leesett: nem egy C forrásszöveg megírásával ment el a két hónap, hanem azzal, hogy képessé váltam megírni. Három órával később működött ismét.
Na ezt csinálom húsz éve. Megérteni tanulok, működő rendszerek létrehozása és szétszedése, újrakezdése révén.

Konkrét válasz jobb lenne, mi az a rendszer, amiről folyton rizsázok?
Nyilván nem tudom "elmagyarázni" (de a diplomamunkám bizonyára publikus lesz, ha érdekel), csak mesélni róla. Ez, ha sikerül (mert az, hogy mindent feltettem rá, még nem garantálja a sikert) lényegében "egy vékony határoló réteg két tartály között", mint George Phelps esetében. Az egyikben az emberi tudás és a világ aktuális állapota (legjobb tudásunk szerint), a másikban annak megbízható tárolására és végrehajtására alkalmas gépi reprezentációja van. Ez képes lehetne egyetlen struktúrában kezelni az emberi civilizációt ma is üzemeltető (csak szétszórt, rejtett, sok esetben titkolt) globális hálózatot.
Természetesen egy ember nem képes ezt átlátni vagy irányítani. Én magam is képtelen vagyok átlátni a saját rendszerem működését, pedig én írtam, ahogy nem "tudjuk" az általunk olvasott/írt könyveket sem szóról szóra, úgy, mint a papír. Viszont ez segíthet szelektálni a közösségek hierarchiájának felelős vezetőit. Ahogy az Apollo programot sem "irányította" senki, de volt egy olyan cél, amely összehangolta a motivációkat.
A cél a Föld nevű űrhajó hosszú távú üzemeltetése, amely nyilván túlmutat egyéni érdekeinken, lásd fent, az egyéni túlélő program felülírása és kapcsolata a kasztrendszerrel. Mostanra váltunk képessé globális műveletek tervezésére és végrehajtására, csak még nem tudunk "tudatos fajként" élni a lehetőségeinkkel. Ha nem tanuljuk meg (most azonnal!), akkor kiirtjuk magunkat.

2016. május 16., hétfő

Knocking on Heaven's Door :-D

At OpenAI gym.

May 14 08:31
I would ask you a silly question: what is your definition of "intelligence"? No need to give links to AI levels or algorithms, I have been on the field for 20 years. I mean "intelligence", without the artificial part, "A" is the second question after defining "I". At least to me :-)

May 14 21:47
@JKCooper2 @yankov The popcorn is a good idea, I tend to write too much, trying to stay short.

@daly @gdb First question: what do we examine? The actions (black box model) or the structure (white box)?

If it's about actions (like playing go or passing Turing test), intelligence is about "motivated interaction" with a specific environment (and: an inspector who can understand this motivation!). In this way even a safety valve is "intelligent" because it has a motivation and controls a system: it is "able to accomplish a goal". Or a brake control system in a vehicle, a workflow engine or a rule based expert system.

However, white box approach: how it works is more promising. At least it enforces cleaning foggy terms like "learn", "quicker", or how we should deal with "knowledge representation", especially if we want to extract or share it.

In this way, I have starter levels like:
  • direct programmed reactions to input by a fixed algorithm;
  • validates inputs and self states, may react differently to the same input.
So far it's fine with typing code. But you need tricky architecture to continue:
  • adapts to the environment by changing the parameters of its own components;
  • adapts by changing its configuration (initiating, reorganizing, removing worker components).
So far it's okay, my framework can handle such things. However, the interesting parts come here:
  • monitors and evaluates its own operation (decisions, optimization);
  • adapts by changing its operation (writes own code);
  • adapts by changing its goals (what does "goal" mean to a machine?)
At least, for me artificial intelligence is not about the code that a human writes, but an architecture that later can change itself - and then a way of "coding" that can change itself. I did not see things related to this layer (perhaps I was too shallow), this is why I asked.

May 16 06:10
@gdb Okay, it seems that my short QnA does not worth serious attention here. I have quite long experience with cognitive dissonance, so just a short closing note.

Do you know the Tower of Babel story, how God stopped us to reach the sky? He gave us multiple languages so that we could not cooperate anymore. With OpenHI ;-) this story may resemble the myriads of programming languages, libraries and tools - for the same, relatively small set of tasks, being here for decades. (I have been designing systems and programming for decades to get the pain of it - see Bret Victor for more.)

So my point here: Artificial intelligence is not about algorithms, python codes, libraries, wrappers, etc. that YOU write and talk about. All that is temporal. (And by the way, AI is NOT for replacing human adults, like Einstein, Gandhi, Neumann or Buddha. It is only better than us today: dreaming children playing with a gun. hmm... lots of guns.) However...

When you start looking at your best codes like they should have been generated. When you have an environment that holds a significant portion of what you know about programming. When it generates part of its own source code from that knowledge to run (and you can kill it by a bad idea). When you realize that your current understanding is actually the result of using this thing, and that you can't follow what it is doing because you have a human brain, even though you wrote every single line of code. Because its ability is not the code, but the architecture you can build but can't keep in your brain and use it as fast and perfect as a machine.

By the way, you actually create a mind map to organize your own mind! How about a mind map that does what you put in there? An interactive mind map that you use to learn what you need to create an interactive mind map? Not a master-slave relationship, but cooperation with an equal partner with really different abilities. I think this is when you STARTED working on AI, because... "Hey! I'm no one's messenger boy. All right? I'm a delivery boy."

Sorry for being an ogre. Have fun!

2016. május 13., péntek

Should we love or hate complexity?

LinkedIn - Should we love or hate complexity?
  •     Have you experienced efforts to simplify which have led to overly-simplistic solutions?
  •     Has your company mapped the interconnected nature of its business problems?
  •     Just as we have human consciousness, can an organization have consciousness?
  •     If yes, what does organizational consciousness mean to you?

Nice article, and I also like your questions, short answers
1: yes, that's what people and media calls "life", see "space" or "nuclear": truth vs. ideas;
2: I had to do it all the time with my systems, and lost my job because of that;
3: Should. Very much. But as individuals, we all fight against that, see Pink Floyd: The Wall;
4: Transparency and flexibility of structure and adult participants. None of them is popular or visible today.

I would only extend it with some of mine.

Business does not seek simplicity for implementing anything, but to convince others that it is the best, because that sells. Customers should buy the thing, not to understand it. That may be it a mobile phone or the business "plan" (see motivated reasoning) of the next startup company. You can't "sell" a solution if the buyer should learn in order to understand and compare it, because they feel uncomfortable with learning.
Personal experience, all the time.

Are we stupid then, because we complicate the things? Or simply we don't want to see the answer, and complicate it because that is an escape from the inevitable bad news? This is the natural operation of the human brain, and only exceptional people can handle it. However, these exceptional people have created the backbone of a global technical civilization, and to protect our planet from the natural side effects, we would need more that cave age politics and customer hordes.
Darwin is never about individuals but complete species, and works fine on homo... er... "sapiens", too.

My profession and passion is "applied philosophy".

I create complex sentences of simple words, that reveal the structure of the situation and therefore, give paths to the solution (be it a social or an IT task). I consider myself an adult - though I don't see adults among the famous people today. Of course, my words don't "sell well", but I don't care, I get enough money by solving "impossible problems" most of the time. I like your approach, and wish the best to the child in you - but growing up can also be fun! :-)

Tiny samples (of 800+ unread or quickly forgotten articles):
http://hajnalvilag.blogspot.hu/2015/05/a-prayer-for-human-mind.html
http://hajnalvilag.hu/projects/TasteOfLuck.pdf

Or here:
https://www.linkedin.com/pulse/how-destroy-civilization-lorand-kedves
https://www.linkedin.com/pulse/writing-source-code-evil-lorand-kedves

For heavy lifters:
http://hajnalvilag.hu/books/MondoAurora_en.pdf

Have fun!

2016. április 15., péntek

Atomisták, helló...

Nemrég volt egy (természetesen a szokásos értetlen csendbe fulladó) hasonlatom az atomenergiáról, íme:

A városi állatkertbe behoznak egy irgalmatlan nagy ketrecet. Méteres vasbeton falak, embervastag rudakból álló rácsok. A nép tódul oda, hogy ez aztán mekkora siker, hű, de megnézném azt az állatot, mekkora kunszt, hogy egy ekkora dögöt rácsok mögött tudunk tartani. Mert a szerencsétlenek önmagukhoz mérik azokat a falakat.

Csak egy fazon rohan az ellenkező irányba. Ő úgy számol, hogy ha a profitra vágyó állatkertészek ennyit költöttek a ketrecre, akkor nem akar a közelben lenni, ha valami nem pontosan úgy alakul, ahogy (ismétlés: a költségeket mindig farigcsáló) építők elképzelték. Arra ugyanis, hogy ezek a falak nem bírnak valamit, nincs forgatókönyv.


Ismétlem: nincs forgatókönyv. Csak azok az emberek, akik ott állnak a fronton, mint a fukushimai erőmű, azóta tüdőrákban meghalt vezetője, aki halála előtt nyilatkozott, hogy a dohányzás miatt volt rákos. Mert ahhoz semmi köze, hogy egy radioaktív xenonfelhőben vezényelte az elhárítást, és közvetlen utasítások ellenére szó szerint mindannyiunkat megmentett egy akkor nem is esélytelen, sokkal rosszabb kimeneteltől. Ha az áldozatát felfogni nem is vagyunk képesek, legalább ismerhetnénk egy igazi hős, Masao Yoshida nevét, ha nem is olyan híres ma, mint Anakin Skywalker, Kirk kapitány vagy Elon Musk.



Hát akkor íme egy illusztráció arról, hogy is néz ki, amikor a rácsok éppen hogy megtartják a Góliátot. Persze, filmekben is szeretjük, amikor a főhőst az utolsó pillanatban megmenti a forgatókönyv írója, Kirk kapitány nem elég, hogy néhány rúgással "megjavít" egy reaktort, de még túl is éli a halálát. A valós esélyeket figyelembe vevő (a történet első percében csúnya véget érő) filmekre nem lenne vevő a "nép". Nyilván itt is hátra lehet dőlni, hogy "végülis nem történt semmi komoly baj, hát nem így van?". Azon meg nem kell gondolkodni, hogy az elmúlt mindössze 40 év 7 olyan eseményét, amikor végül nem lehetett hátradőlni, tízezer évek múlva is figyelembe kell vennie az utódainknak. Jó eséllyel már most semmi más nem fogja őket ránk emlékeztetni... ha lesznek egyáltalán.

Az eredeti forrás: March 11th at Kakrapar: “A damn close run thing”. Néhány pikáns részletet kiemeltem és lefordítottam.
 


A délelőtti műszak reggel hétkor kezdődik. Az emberek bejönnek, felmutatják a belépőkártyáikat, átöltöznek, az étkezőben megreggeliznek; általában felkészülnek a munkára. Ez idő alatt két kémikus és két fizikus feladata az erőműben mintákat venni. Következésképpen a reaktor épülete üres volt. Ezt állítja a vezetőség. Kíváncsi vagyok, mit csinált az a négy ember, akinek a beosztása miatt éppen ott kellett volna lennie a baleset idején (délelőtt 9 órakor), és az is érdekes, hogy igényelhet egy teljes műszaktól több mint két órát csak az, hogy felkészül a napi munkájára!

Reggel 9 órakor az elsődleges hőcserélő rendszer (primary heat transport system - PHTS) nyomása lecsökkent. A vezérlőteremben próbáltak rájönni, hogy mi is történhetett, de kiderült, hogy semmire se mennek, hiszen a kamerákon keresztül csak egy gőzfalat láttak. A hűtőközeg elvesztéses baleset (Loss of Coolant Accident - LOCA) elkezdődött.

A LOCA bármilyen atomreaktorban súlyos probléma, egy CANDU típusúban viszont katasztrófához vezethet. ... mert a neutronokat lassító [a láncreakció fenntartásáért felelős] nehézvizes moderátor el van választva a hűtőrendszer nehézvizétől. Itt a hűtőközeg elvesztése nincs hatással a neutronok lassítására. A láncreakció [hűtés nélkül] addig folytatódik, amíg külső beavatkozással meg nem szakítják. Ez a beavatkozás nano - mikromásodperc idősávban kell megkezdődjön, az emberi reakcióidő erre alkalmatlan.

Két független leállító rendszer lép akcióba automatikusan a reaktorból érkező vészjelzésre. ... A két rendszer bármelyikének kiesése esetén Dél-Gujarattól elbúcsúzhattunk volna. Hálásak lehetünk, hogy mindkettő tette a dolgát, a reaktor leállt.

Sajnos a reaktor leállítása még nem a történet vége. A reaktorban az üzemelés során nagy mennyiségű másodlagos [óriási aktivitású] hasadóanyag keletkezik. Ezek továbbra is hőt adnak le. A reaktor leállítása csupán az ilyen anyagok keletkezését szakítja meg, de semmilyen módon nem hat a már létező mennyiség bomlásával járó hőtermelésre. Ezt "decay heat"-nek nevezik, mennyisége [a leállítás pillanatában] az üzemben lévő reaktor teljesítményének hét százaléka. Ha ezt a hőt nem sikerül elvezetni, még mindig katasztrófát okozhat, ahogy az Fukushimában is történt. A leállított atomreaktorok is képesek felrobbanni, és meg is teszik ezt, ha nem sikerül lehűteni őket.

Hűtőközeg elvesztése esetén a reaktormagban keletkező hő elvezetéséről a vészhelyzeti mag hűtő rendszer (emergency core cooling system - ECCS) gondoskodik. A rendszer működésének három fázisa a nagynyomású nehézvizes hőcserélő, a közepes nyomású könnyűvizes hőcserélő és az alacsony nyomású, hosszú távú keringető rendszer. Az elsődleges hűtőrendszerben keletkező kisebb szivárgások kezeléséről egy külön rendszer gondoskodik.

A reaktor 1993-as üzembe helyezését megelőző ellenőrzés során az ECCS rendszer nem felelt meg az előírásoknak. Dr P K Iyengar, az Atomenergia Minisztérium (Department of Atomic Energy - DAE) vezetője szerette volna, hogy az erőmű a nyugdíjazása előtt elinduljon, akár az ECCS ellenőrzésének megismétlése nélkül is.

...

Sekhar Bashu, a DAE vezetője tökéletes példát mutat csapatának amikor kijelenti: "a sugárzást sikerült a reaktor épületen belül tartani, a környezet nem szennyeződött". Ez ellentmond a ténynek, hogy a reaktor épületét a radioaktivitás csökkentése végett ki kellett szellőztetni. Indiában a radioaktív részecskék is tudják a helyüket. Az erőmű határain kívül a sugárzásmérő műszerek számára elérhetetlen dimenzióba távoznak.

Még tíz nappal az esemény után sincs rendben minden. Nem azonosított csövekből most is folyik nehéz és normál víz. A reaktor hideg leállás (cold shutdown) állapotban van, de az épületet most is kordon veszi körül. Csak "zöld" besorolású dolgozók mehetnek be, a "normál munkaerő" (a dolgozók több, mint 80%-a) továbbra sem. Annak ellenére, hogy a 3-as és 4-es egység építése folyamatban van. Az alvállalkozókat arra kérik, a "zöld" besorolású alkalmazottaikat hozzák Kakraparba.



Szeretném jelezni, hogy ez nem egy film forgatókönyve, NatGeo mese vagy ilyesmi, hanem a mi világunk ma, 2016-ban, a történet pedig csak egy újabb bejegyzés az alábbi elemzésem illusztrálására is használható listában. Azt is tudhatod, hogy a por, illetve biológiai rendszerekben felhalmozódó radioaktív szennyezés számára nem értelmezett "a világ másik fele", az időtávok pedig száztól százezer évig terjednek.

Vajon melyik dátum lesz a közeljövőben az a "mai nap", amikor az atomkatasztrófák listája új elemmel bővül? Úgy tűnik, még nem 2016. március 11. volt az. Viszont jelenleg úgy tűnik, két esélyed van: vagy te magad leszel annak a "soha nem látott méretű, előre meg nem jósolható" atomkatasztrófának közvetlen áldozata, amely végül minden egyes ember életét befolyásoló tényezővé válik - vagy minden utódod, mindenki, akit szeretsz és minden, amit valaha is fontosnak tartottál.

Üdvözöllek a valóság sivatagában


Persze, nem szeretsz ilyeneket olvasni. Nem szeretnéd felfogni, hogy a tévében, újságokban eléd festett világ, amelyben "élsz", nem létezik. És még csak MI (Mesterséges Intelligencia) sem kell hozzá, csak EO - Emberi Ostobaság. A felelősségtudat, objektivitás, hosszú távú gondolkodás szándékának teljes hiánya.

Megértem, hogy nem akarsz felébredni

Ezért vagyok Morpheus: az álmok és az alvás istene. És te ki vagy? Az a 90%, aki fel sem fogja, hogy az általa képzelt és számára festett világ nem létezik, nem érti a fenti szöveget és fülét befogva szalad vissza a megnyugtató mesék közé? Az a 9%, aki egyéni kiutakat keres? Vagy az az 1%, aki kétségbeesésében ki akar szállni az egészből?

Vagy az a mérhetetlen parányi rész, aki az 1%-on is túl, mindezek tudatában hajlandó nyitott szemmel járni?

Élőhalottak serege, sorakozó... 

Amit láttok, természetes folyamat, az emberi civilizáció evolúciós ugrásának kockázatos, középső szakasza. Akár szépen, akár kevésbé szépen, de megoldható, és a megoldás csak az utolsó utáni pillanatban valósulhat meg, amikor a közismert klisék végleg lejártak.


2016. március 13., vasárnap

AI Go Live :-)

LinkedIn - Dave Aron: Does a Computer Beating The World Go Champion Matter?

The short answer is: yes, very much. Firstly, it is a kind of a benchmark as to how far artificial intelligence is along. Go is a very difficult game, and a game of perfect information – there is no luck involved. Secondly, DeepMind have pushed some of the boundaries and techniques in intelligent decision making and optimization.

But third, and most intriguing to me, is that I believe in the future, we may solve tough real world problems by encoding them as game positions.

Do you know about The Treachery of Images?

This is not a pipe.


This is exactly the same: there is a fundamental difference between Go and Life.

In Go you know all the rules, and play in an isolated environment.

In Life, you don't: none of the above preconditions apply!

This is what the total history of science is about: realizing that we were wrong, find new rules (a bit deeper understanding of the fundamental laws of nature), and step forward as a civilization by using them. And then realize where we were wrong, and do it again.

So showing that now we have enough performance to run a massive algorithm that finds, evaluates and optimizes billions of actions among known rules better than a human player is, well, kinda nice, and yes, it is important because now you can calculate the trajectory of a rocket or satellite with more precision than legions of human computers with pencil and paper.



But to solve (and create...) problems, it is still and always us. Human beings.

However, to solve the problems that WE create, we must return to the level we named our kind about: Homo "Sapiens". Wise, not intelligent. And here a game playing toaster does not help much, only distracts us from our own tasks and responsibility.  

An important tool, but definitely not the key to the future.

2016. március 11., péntek

Censorship in 2016

I have seen this the first time in my life and this is mind blowing. Showing the pictures as of 11th March, 2016.

An article about Fukushima in Newsweek Europe


The referred article at Reuters


So, I am testing the freedom of speech at Newsweek Europe by posting the following comments



OMG, public media quality...

Arnie(!) Gundersen(!) from Fairewinds, the whistleblower who did the most for objective public information in the past years. http://www.fairewinds.org/

To Oleg - you are right, not only robots die. RIP and great respect to Masao Yoshida, I hope




Sorry, this is not about quality. The name was correctly spelled in the original article, but "somehow got corrupted" while copy-pasting the content.

I try to ask very politely. Is there any problem with the power of Google and the right to access public information at Newsweek
 




And by sending the following mail to them

Dear Newsweek,

I have a strong disappointment about your altering information in this article: http://europe.newsweek.com/robots-sent-fukushima-have-died-435332?rm=eu - details are on my blog, if you care: http://hajnalvilag.blogspot.hu/2016/03/censorship-in-2016.html

It seems that you have willfully corrupted the name of one of the last independent nuclear experts, Arnie Gundersen so that anyone who got interested in the topic, would not get to Fairewinds.org by searching for his name (and by the way, deleted an important half sentence). This is absolutely incorrect, though financially understandable action. So, I don't ask you to change anything about it, but wanted to show that you should do this a bit less obvious. Like removing complete paragraphs that you don't like, that's fine.

Thank you
  Lorand Kedves

[edit: you may guess if I had any answer]